Divatról – hogyan?

Azon elmélkedtem a múltkor, amikor különböző blogokat nézegettem és olvasgattam, hogy ebben a mostani időszakban, ami az internetes naplók szempontjából igen termékeny, hogyan lehet divatról másképp beszélni. Ha szóba jön a divat kérdése, meglátásom szerint két szélsőséges beszédmód lehetséges vele kapcsolatban, az egyik, ami arról szól, mit vásárolhatunk a piacon – itt természetesen irreálisan magas összegek pörögnek, amiket általában nem engedhetünk meg magunknak. A másik, a divatelmélet vonala, ami mindig együtt jár  társadalomelméleti, pszichológiai problémákkal, így szintén csak egy nagyon szűk réteget érint, még akkor is, ha a célja voltaképpen a divat témájának beemelése a tudományos szférában tárgyalt kérdések közé. A divat pontosan az a köztes terület, amelyet sem bagatellizálni, sem misztifikálni nem lehet, pontosabban nem érdemes.

Számomra viszonylag hamar világossá vált, hogy az öltözködés és a divat a szívemhez közelálló témák, úgyhogy nem is kérdés, hogy a bejegyzéseimben helyet kapjanak. Kérdés viszont, hogy amikor divatot említünk, vagy az interneten keresgélünk a témában, mire vagyunk igazán kíváncsiak. Részemről, amikor elolvasom néhány nagyobb stílussal kapcsolatos weboldal cikkeit, az a benyomásom, hogy a több ezer téma mellett a kép és a szöveg is kevés. Felhoznak egy-egy érdekesnek tűnő témát (az alapjában véve még nem baj, ha nem minden téma érdekes, hiszen az szinte lehetetlen), és amikor rákattintok a cikkre, féloldal szöveg sincs, és a képek sem túl ütősek. Ezzel ellentétben viszont, amikor olyan blogokat nézegetek, amelyek többé-kevésbé önálló kezdeményezések, ld. akár az outfit blogokat, azok sokkal érdekesebbek, még akkor is, ha inkább csak képekből, vagy több szövegből állnak. Mindig tükröznek ugyanis egy személyes perspektívát, ami szerintem pontosan a lényege a divatnak. Az általánosítás azért lehetetlen a divattal kapcsolatban, mert annyira általános, hogy amikor megfogni igyekszünk, kicsúszik a kezeink közül, mint a vizes szappan. Ha egyénileg vizsgáljuk, sokkal előbb kapunk általános képet a divat színeiről és arról, mennyire nincs szükség azokra a mostanában divatos tévés riportokra, amelyekben egy stylist erős kritikával illeti az utca emberét. Tudjátok, amikor a mit sem sejtő arrajárókelő bekerül a tévébe azért, mert testszínű nejlon harisnyát mert felvenni a szoknyájához, vagy mert hegyesorrú cipőt viselt.

A kifutókon, a legnagyobb divatmagazinok címlapjain egészen más divat folyik. És ezt nem a rossz értelemben. Az sokkal közelebb áll a művészethez, mint az utca emberének stílusához, ez világos. Természetesen vannak olyan darabok, amikről mi, járókelők is tudjuk, hogy most nagyon divatos, vagy már idejétmúlt szín/ruha/cipő stb. Ezt annak a közös érzéknek köszönhetjük, amivel a természet megáldott minket, hogy érezzük egymás rezgéseit, és ez a stílusokban visszaköszön (kultúrától nyilván függően). Én azt szeretem igazán, amikor egy-egy blogger ezeket a rezgéseket közvetíti a világ felé, a saját személyes perspektíváját hozzátéve. Ezekből lehet leginkább profitálni, ha a divat érdekel minket.