Pénteken letettem egyetemi pályafutásom legutolsó két vizsgáját – már csak a diplomavédés van hátra. Ennek eléggé örülök, mert kezd lazulni az a bizonyos képzeletbeli hurok a nyakam körül, ami körülbelül a szakdolgozatírás kezdetén került oda, azaz március-április környékén. A lényeg a lényeg, hogy most már tényleg túl vagyok a nehezén, így van időm blogozni :).
Most egy egyszerű, kiegészítős divattémával kapcsolatos bejegyzéssel készültem, azért, mert nagyon lelkes voltam, amikor megvásároltam ezeket a darabokat, plusz mert ilyen konkrétan még nem volt, ezért ezt is el kell kezdeni – természetesen saját fotókkal, hogy most ebben is kipróbáljam magam.
Azt azért tudni kell rólam, hogy imádok vásárolni (mint azért mi nők, általában imádunk vásárolni:)), és különösen a táska-kollekciómat szeretem szorgosan bővítgetni. Ez jól látható a fenti képen; legújabb szerzeményeim közé tartozik egy csodaszép világoszöld (a képen kékesnek tűnik, de amúgy zöldes árnyalatú) lezser táska és egy barna, inkább elegánsabb darab. Hatalmas energiákat fektettem a megfelelő nyári táskák fellelésében, hiszen a divat kérlelhetetlenül változik, így kénytelenek vagyunk sok régebbi darabot leselejtezni, és újakat beszerezni – ezt a helyzetet kommentálni, tovább fejtegetni nem is érdemes, így van és kész :).
Az én észrevételeim szerint most nagyon népszerűek a türkizkék és türkizzöld színek minden mennyiségben, minden ruhadarabon és kiegészítőn, ezen felül pedig a barnának ezek a vörösesebb árnyalatai hódítanak, főleg nyáron (hogy a lazac- és/vagy korall színt ne említsük). Körömlakkban a narancssárgás pirossal nem lehet melléfogni, de a sima piros, vörös árnyalatokkal sem (talán ez a szín sosem fog kimenni a divatból – legalábbis remélem:)) Ami a táskákat illeti, nélkülözhetetlenek a mászkálós, bulizós darabok, amelyek kicsit visszafogják az amúgy egyértelmű pakolási kényszerünket (de legalábbis az enyémet). Legyünk őszinték: ha nagy a táska, bizony tisztességesen meg fogjuk pakolni azt, hiszen ha már ott van, ki kell használni, nemde? A képen látható barna táska ezt teljesen jól képviseli, én pedig nem úgy indultam el itthonról, hogy ezzel a kistáskával, és egy jól megpakolt szatyorral – sebaj, hibák azért még mindig csúszhatnak a gépezetbe.
Az a fura geometriai csoda középen pedig egy két részből álló színes, műanyag karkötő, aminek rezgéseit fogták az érzékelő antennáim, így nem hagyhattam ott a boltban. Bár van egy karkötőm, amit állandóan hordok, és semmi mást nem tűrtem még meg eddig hosszútávon a kezemen (na jó, még gimiben, gondolom mindenki emlékszik azokra az egészen vékony fémkarkötőkre, azokat vásároltam meg hármasával, négyesével, amíg össze nem gyűlt belőle 60. Az egy emlékezetes időszak volt, stílust tekintve csak nagyon halvány nyomokban termékeny), azért mindig szükségem van olyan darabokra, amikben legalább a lehetőség megvan, hogy ha akarom, azt is fel tudom venni. Hogy ennek mi lesz a sorsa, azt majd meglátjuk…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: