Na tehát, úgy alakult, hogy kicsit megkésve ugyan, de én is megtettem azt a mérföldkövet, hogy kiköltöztem a családi fészek biztonságából, önálló életet kezdeni. Egy hangyányit kezdek is büszke lenni magamra, mivel életemben először sikerült főznöm is, akár több napig is ehető mennyiségű (és minőségű) ételt, illetve az összes szorongásomat és rettegésemet legyőzve forgalomban vezetek egy hatalmas kocsit (azért azt fontos tudni, hogy fejben utam minden egyes momentumát megtervezem a vezetés előtti éjszaka, ami elveszi közel 40 percemet, hiszen részletesen felmérem az összes lehetőséget, ami problémák forrása lehet: útvonal/parkolás/hogyan fordulok ki a forgalmas Pesti útra egy mellékutcából és egyebeket annak érdekében, hogy a lehető legkevesebbre csökkentsem a meglepetések számát. Nullára ezt sosem sikerült eddig, és gyanítom, ezután sem fog.) Mindenesetre valahol mindent el kell kezdeni – tartja a bölcs mondás.
Ennek kapcsán a másik számomra fontos dolog, amit meg kell osztanom, hogy megkezdtem munkásságomat tanácsadónőként az Avonnál. Most biztosan sokan gondoljátok, hogy nagy kaland, már túl sokan is csinálják, plusz nincs is vele semmilyen kereseti lehetőség, többnyire inkább csak befektetés, ami aztán sosem térül meg – legalábbis a tápláléklánc azon szintjén ahol mi vagyunk, biztosan nem. Én is így gondoltam. És nehezen is, illetve egyáltalán nem vagyok meggyőzhető bizonyos elképzeléseim megváltoztatásáról. Sokáig tartott az út, mire rájöttem, hogy nem elvetni kell egyes vélekedéseimet, hanem csiszolgatni, csiszolgatni mások vélekedéseihez. Teljesen normális, ha az embernek kételyei vannak. Meg kell azokat beszélni, ki kell őket tenni helyességük próbájának. Lényeg a lényeg, hogy most ebbe fogtam bele, de nem a plusz pénz miatt. Ha a gyors pénzszerzési lehetőség motivált volna, akkor egyrészt nem fogok ebbe bele, másrészt az valószínűleg egy adott területen történő elmélyülés folyamatába került volna. Ez most jó lehetőség arra, hogy elkezdjek valamit a nulláról, és megláthassam, meddig jutok vele. Az ötlet egyébként borzasztó egyszerű módon onnan jött, hogy kipróbáltam az egyik terméket és komolyan beleszerettem. Ez az Avon Care termékcsalád hidratáló arcápolója volt (szójababbal és E-vitaminnal), amitől olyan puha lett a bőröm, hogy komolyan összehasonlíthatatlan volt az összes többi lemosó, arcradír és arckrém hatásával együttvéve. Nem is akartam elhinni. Én is ugyanazt használtam, amiket a legtöbben kinézet vagy illat alapján leveszünk a DM vagy Rossmann polcairól és azt hittem történik valami, aztán csak akkor jöttem rá, hogy nem, amikor elkezdtem használni ezt az Avon arcápolót, amit egyébként párom anyukájától kaptam ajándékba. Nos ekkor kezdtem el érdeklődni igazán az Avon iránt. Azóta persze már több terméket beszereztem, és most már tényleg teljes szívemből ajánlhatom bárkinek az Avont. Meg is fogom tenni, ezen a blogon keresztül, sokszor termékekre, akciókra, ajánlatokra fogom felhívni a figyelmedet, ugyanakkor úgy gondolom, ez a blog tökéletes fórum arra is, hogy az Avon kiemelkedő társadalmi szerepét hangsúlyozzam és az ezekben való részvételre sarkalljalak téged :)
Máris ajánlok egy linket a figyelmedbe, ahol az Avon mellrák elleni küzdelméről is olvashatsz, illetve a családon belüli erőszak elleni kampány aláírásgyűjtő ívét is megtalálod. Beszéljen a témáról bővebben:
Ennyit az ehhez kapcsolódó gondolatokról :). Mindenesetre most már egy halom katalógus és egyéb segédanyag tetején ülök és egyre lelkesebben tanulmányozom őket. Ha ráakadnál erre a posztra és érdeklődsz, akár a tanácsadónői munka iránt, akár a termékek iránt és katalógust, vagy tanácsadónőt keresel, nyugodtan írj nekem, minden kérdésedre válaszolni fogok :) az e-mail címemet megtalálod az oldalt lévő menüben.
Szép estét mindenkinek!
Dorina :)
Kommentek